Interjú szerecsendioval

Sziasztok!

Tudom, elég régen voltam itt, de nem hinném, hogy túlságosan is hiányoztam.:D Mindenesetre utólag is kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!
Habár eléggé megkésve, de elkészítettem szerecsendioval az interjút, a legjobb prológus kategória nyertesével. Biztosan vannak, akiket érdekel, nem is kérdés!:)


Interjú szerecsendioval

1. Vivian: Először is, én is gratulálok az első helyhez, amit a Halálmadár c. blogod prológusával értél el. Milyen érzéssel tölt el a dobogó felsőfoka, valamilyen szinten számítottál erre?
szerecsendio: Nagyon szépen köszönöm. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem reménykedtem, viszont komolyan meglepett, amikor megláttam az eredményt. Alig akartam elhinni, hiszen általában mindig lecsúszom az ilyenekről egy sokkal jobb író miatt, amit persze nem bánok, hiszen olykor tényleg vannak akik jobban megérdemlik.

2. Vivian: A történeted egy Pokoli szerkezetek fanfiction, miért pont emellett a könyv mellett döntöttél, azon kívül, hogy szereted/imádod? Van valami különleges, ami ehhez a könyvhöz köt, és nem más Cassandra Clare által íródotthoz, vagy ez csupán véletlen?
szerecsendio: Ezen még sosem gondolkoztam el, de akkor a kedvedért megteszem. *gondolkodó fej* Azért ezt a könyvet választottam - amellett, hogy imádom magát az írónőt és nagyon felnézek rá -, mert nagyon megtetszett Will karaktere. Kicsit hasonlít Jace-re, mégis megtaláltam benne azt a pluszt, ami írásra késztetett. A könyvet még az egyik barátnőm adta kölcsön, és igazából neki köszönhetem, hogy mindez létrejött. Van, hogy el is küldök neki pár bizonytalan részletet, hogy leellenőrizze, eléggé valósághű-e Will személyéhez, egy-egy beszólás.

3. Vivian: Mi inspirál, miből merítesz leginkább ihletet ahhoz, hogy élethűre írd meg a részeket?
szerecsendio: Általában utazás közben jönnek a legjobb ötleteim - a buszon vagy a metrón. Csak fejezetrészletek; egy-egy párbeszéd vagy érzelem és abból építem fel a fejezetet. Szóval elég sok minden megihlet, leginkább a körülöttem lévő emberek és a történések, amiket én magam is átélek (de nem, én nem szoktam démonokat gyilkolászni, az csak úgy jön, hála a sok  misztikus filmnek vagy sorozatnak, amiket már láttam).

4. Vivian: Írtad, hogy a történet leginkább fantasy, de lesznek szerelmi szálak, harc, detektív (?) dolgok.. melyik kategória áll legközelebb a szívedhez, ezek közül melyiknek a megírását élvezed a legjobban, megy a leggördülékenyebben?
szerecsendio: Ez nagyon jó kérdés. Szerintem a harcos/csata jeleneteket élvezem a leginkább, mert akkor igazán szárnyalhat a fantáziám, míg a lelkizős momentumoknál egy adott "sablon" szerint haladok. Hiszen például, ha az ember szomorú, akkor megadott mimikákat használ. Lehajtja a fejét, esetleg sírni kezd, vagy zavarában a körmeiről kapargatja a rákent lakkot. Ugyanígy megvan a bevált és életszerű reagálás a boldog és veszekedős eseményeknél is. Ott nincs min gondolkozni és nem is rugaszkodhatok el a biztos cselekedetektől.

5. Vivian: Melyik az a karakter a történeted során, akinek az érzelmeivel, vagy cselekedeteivel a legjobban hasonulni tudsz?
szerecsendio: Cecily. Bár róla még nem olvashattatok és ő csupán a "A tékozló leány" című fejezetben fog felbukkanni. Egy kicsit mesélek róla, hogy érthető legyen a választásom, hiszen szerintem a legtöbben Lilyre tippeltek volna - hiszen ő a főszereplő, az általam megalkotott karakter. Cecily ebben a fanfictionban nagyon kedves és szerethető lány, aki imádja, már-már csodálja a bátyját, ám a sok elutasítás miatt kénytelen drasztikus eszközökhöz folyamodni, ezzel bosszantva Willt és kivívva a figyelmét. Csípős nyelvű, mégis törődik a szeretteivel. Harcias, de egyes helyzetekben esetlen. Erős, mégis könnyen a padlóra küldik. Az ellentmondásai miatt érzem közel a szívemhez, mert bennem is megtalálhatóak mindezek.

6. Vivian: Amikor elkezdesz egy történetet, a szereplőknek a tulajdonságait pedig Te határozod meg ugye, olyankor mi alapján döntesz? A fejedben kialakult, hogy az egyik szerethető és édes, míg a másik netán ördögi és hitetlen, ezeket a tulajdonságokat a karaktered külsejéhez hasonlítod, vagy a külsőnek ehhez semmi köze?
szerecsendio: Először is, talán furán fog hangzani, de a szereplők maguk alakítják a személyiségüket. Kitalálok egy történetet, megírok egy felszínes vázlatot, és amint bepötyögöm az első sorokat, kialakul az éppen aktuális szereplőm személyisége. Vegyük például alapnak Lilyt. Először egy nagyon erős, szinte gondtalan lányt szerettem volna megalkotni, de amint nekikezdtem a történetnek, alakította saját magát. Nem lett rendíthetetlen, mi több, nagyon sok rémálom zargatta, s most, hogy azok elmúltak - hiszen rájött, kicsoda valójában - bűntudata van. Fél, hiszen az ismeretlen mindenkit megrémít. A külső kiválasztásánál próbálok egyedi sztárokat találni, olyat, aki hasonlít a fejemben kialakított képre. Persze, ez a kettő sosem lesz száz százalékig egyforma. (megjegyzem, ki nem állhatom, hogy mire megtalálok egy szereplőt, és megnyitom a blogot, hirtelen megszűnik egyedinek lenni a lány/fiú főszereplőm, mert egy csoda folytán elterjednek a világhálón - szerencsétlen vagyok!).

7. Vivian: Nyilván megszokhattad, hogy női szemszögből írsz (meglepő), van valami taktika, ami szerint haladsz, ha netán férfi szemszögből írnál? Megszenvedsz az ilyen részekkel, vagy profi módon megy, mint a karikacsapás?
szerecsendio: Van, amikor megszenvedek egy-egy fejezettel, de furcsa mód, mindig a nőivel akadnak problémáim. Néha képtelen vagyok átadni azokat az érzelmeket, amiket elképzeltem, mert például rossz napom volt és hülyeségnek érzek minden mosolygós jelenetet; ez fordítva is igaz. Ha férfi szemszögből írok, akkor nem gondolkodom, nem válogatom meg a szavaimat - leírok minden egyed durvább eszmefuttatást, ami csak eszembe jut. Ez az a nagy "titok", amit most kénytelen voltam leleplezni. Plusz,  ha a férfi szemszöggel problémáim vannak, az csak annyiban nyilvánul meg, hogy túl sok érzelmeit viszek a sorokba. Például sokat gondol az általa szeretett lányra. Egy barátnőm azt mondta, a férfiak nem ilyenek. Pont és nincs vita. Lehet, hogy igaza van... ki tudja?!

8. Vivian: Gondoltál már olyasmire, hogy kicsit később könyvet írj? Mármint semmi blog, semmi fanfiction, csak a gondolataid és ötleteid, amiket regény formájában írsz meg, látsz erre esélyt, gondolkodtál már ezen?
szerecsendio: Az igazat megvallva, gondoltam már erre, és egy barátnőmmel van egy kész 20 fejezetes fantasy történetünk, amit szeretnénk megírni és benevezni egy versenyre, ahol a nyertes regényt kiadják. Szerintem elég eredeti karaktereket találtunk ki, és szuper eseménysorozatot, de az ember mindig elfogult a saját művével szemben. Decemberben megpróbáljuk, vagy sikerül vagy nem. Szeretném hinni,hogy igen, de nem nagyon merek ilyenekben reménykedni, hiszen magasról lehet a legnagyobbat zuhanni, és a visszautasítás mindig fáj.

9. Vivian: A blogodon több, mint 30 rendszeres olvasód van, persze plusz-mínusz néhány, akik talán olvasnak, de nem iratkoztak fel. Hogyan dolgozod ezt fel? Megszoktad már, hogy odavannak az írásaidért?
szerecsendio: Hogyan dolgozom fel? Szerintem ezt lehetetlen feldolgozni, legalábbis én még mindig hadilábon állok vele. Túlzásnak tartom, hogy odavannak az írásaimért, de örülök, hogy így gondolod - még mindig meglepő. Most ez alapján sokan gondolhatják, hogy micsoda egy álszent vagyok, és hogy tuti megjátszom az egészet... de nem. Talán az első blogom csúfos kudarca miatt vagyok még mindig ilyen szerény. Ezen pedig nem tudok változtatni.

10. Vivian: Mit tanácsolsz a kezdő bloggereknek, ha belevágnának egy blogba?
szerecsendio: Azt, hogy elsősorban mindig maguknak írjanak. Hogy feledkezzenek meg a kommentár-határokról. Hogy mindig olvassák el a fejezeteket, még mielőtt kitennék őket. Hogy írják körbe a szereplők érzelmeit, a helyek kinézetét és feledkezzenek meg arról, hogy jó, ha telepakolják a bejegyzéseket képekkel. Ne féljenek újat mutatni, kerüljék el a sablonosságot és nem utolsó sorban: fejezzék be, amit elkezdtek.

11. Vivian: Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, még egyszer gratulálok, és legalább ugyanekkora sikert kívánok a továbbiakban is, mint most!
szerecsendio: Én köszönöm, hogy szántál rám időt, és a gyönyörű designról már nem is beszélve. Csodás vagy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése