Első benyomás #3

Aloha! :)

Sosem az aktivitásomról voltam híres, ám az utóbbi időkben még a megszokottnál is kevesebbet lehetett hallani rólam, aminek igen egyszerű az oka: úgy érzem, kezdem nagyon nem szeretni blogger közösségét, mintha valami alapvetően megváltozott volna. De mivel még a kedvenc plüssállatomat sem érdeklik az én problémáim, ezért igyekszem senkit sem traktálni velük, szóval térjünk a lényegre: első benyomásra fel! :D
Drága Barby!
Ezúton is elnézésedet kérem, amiért ennyire megvárakoztattalak vele. Fontos megjegyeznem, hogy semmiképpen sem akartalak megbántani, ez az első benyomás alapú vélemény csupán segítő szándékkal íródott, az őszinteség jegyében. Nem kell minden szavamat elfogadnod, én sem vagyok tévedhetetlen! (Ezeket a sorokat biztosan nem olvassa el senki, de gondoltam teszek egy próbát.)

A kritizátor:
Donna

Németh Barby - Édes élet
Link: XXX

#1. Mennyire figyelemfelkeltő a blogod?

Igényes külcsín, hétköznapi témaválasztás, árulkodó cím. Izgatottan olvastam bele, mert nem csak a cím, hanem a fülszöveg is azt sugallta, hogy ez valóban nem több egy hétköznapi gimis sztorinál, nem próbál komolyabbnak tűnni, csak egy könnyed olvasmány unalmasabb percekre - igen, ez egy jó pont tud lenni. Elvégre az a legjobb, ha nem túl nagy elvárásokkal kezd neki az ember egy történetnek. (Bár nálad ez nem sokat segít; a feliratkozók népes tábora még a hozzám hasonló szőrösszívű szörnyetegeket is arra készteti, hogy a megszokottnál is magasabbra helyezze azt a bizonyos lécet.)
Valójában engem személy szerint nem vonzanak a gimis sztorik, mert mindegyiktől azt várom, hogy valami újat mutasson, amit ebben a témában elég nehéz, de ha már tényleg nem tudok mit kezdeni magammal, nincs kifogásom ellenük.

Összesen: 2/2
Nagyon sunyi egy blog ez. A gyanútlan, gimis sztorikat kedvelő emberszabású csak megnyitja, és rögtön úgy érzi, a fejébe költözött valami különös, valami félelmetes, valami ördögi... Ami azt súgja, maradj a blogon.

#2. Mennyire impozáns a kinézete?

Azt kell, hogy mondjam, éppen eléggé. Szörnyen röstellem, hogy kritizátorként csak néhány apróságba tudok belekötni, miközben az a szakterületem, hogy széjjelalázzak mindent, ami (nem) él és (nem) mozog. Azonban a kinézettel kapcsolatban eleve megengedőbb vagyok, mert csak ritkán tükrözi a történet minőségét; ha olvasható a szöveg, áttekinthetők a modulok, nem vakulok meg, ha tíz percnél több időt töltök az oldalon, nem esek depresszióba már a dizájn hangulatától, és nem is hányok szivárványt, akkor nekem már megfelel. Viszont sok más "igényes" olvasó rögtön a jobb felső sarok piros x-ét hívja segítségül, ha nem tetszik neki egy oldalon a fejléc, ezért muszáj kitérnem a kinézetre is, pedig hidd el, valójában nem akarok.
A sablon nagyon szép, a modulok áttekinthetőek, a színvilág is retinakímélő, részemről semmi gond nincs vele, egyedül a fejléc nem tetszik. A jobb oldali lány kivágása nem tűnik pontosnak, és olyan, mintha belelógna a hajába egy oda nem illő textúra.
Ennyi szó elég is erről, a fejléc nem olyan rossz, hogy le kelljen cserélni, a többi meg szinte tökéletes - bár nem vagyok szakértője a kódolás és a grafikák művészetének.
Hm. Szerintem írni fogok egy történetet arról, mi lenne, ha én dizájnerré avanzsálnék. Azt hiszem, a horror műfajba sorolnám be.

Összesen:  3/2,5
Atyaég, majdnem tökéletes.

#3. Na, és a bejegyzések?

Hm. Valamikor tavaly már belebotlottam a blogba, és úgy emlékszem, akkor tetszett, azonban most elbizonytalanodtam ebben. Számítottam rá, hogy nem lehetett annyira emlékezetes olvasásélmény, ha máris elfeledkeztem róla, de valamiért most, hogy kötelességem volt beleolvasgatáson kívül tüzetesebben is megvizsgálni az alkotást, határozottan unatkoztam. Egy ideig még annyira próbáltam figyelni, hogy nekem sem tűnt fel, milyen gyakran pillantok másfelé, de amikor már komolyan elgondolkoztam rajta, hogy mit vegyek fel holnap és melyik fekete körömlakkomat használjam (a fényeset vagy a csillámosat - ez egy fontos kérdés, valaki tud segíteni?), akkor már tudtam, hogy bajban leszek.
Nem tudok pontos és megfelelő véleményt nyilvánítani, hiszen ez csak egy első benyomás, nem egy teljes körű kritika, tehát nem olvastam az egészet, nem látom át a történet ívét, ráadásul ezúttal még a megszokottnál is kevésbé tudom objektíven szemlélni a blogot. Ezt csak azért írom le, mert bár nem vagyok büszke rá, de ez a katyvasz, amit ebben a bejegyzésben próbálok összedobni, minden, csak nem kritika. Kissé kijöttem a gyakorlatból talán. :D (Te jó ég, én hangulatjeleket helyezek el a bejegyzés kellős közepén?! Meghibbantam.)
A helyesírásod jó, mindössze csúnya elgépelések szúrtak szemet néha, de ez nem olyan égbekiáltó probléma, kár pazarolni rá a szót, alaposabb átolvasással tökéletes lesz.
Az első fejezetek jellegtelenek voltak, húztam a számat, iszonyúan unatkoztam, ám a végére világossá vált, hogy azért volt ilyen, mert csak most alakult ki igazán az írói stílusod - látványos fejlődést értél el, mind a leírások, mind a párbeszédek terén. Még nem tökéletes, de mindenképpen azt kell, hogy mondjam: csak így tovább! Gördülékenyebbé vált az írásod, már nem halmozod egymásra az egyszerű, nagyon rövid mondatokat, azonban továbbra is pontosan úgy fogalmazol, mint bármelyik átlagos középiskolás. Ez nem baj, ha az ember gimis témában alkotna, ez gyakorlatilag alapkövetelmény, de én szívesen olvasnék tőled valamit, ami merőben eltér ettől.
A férfi szemszögből készült különkiadásaid közül is átolvastam a legutóbb közzétett darabot, de nem tetszett; túl nőiesen fogalmazol ahhoz, hogy valóban elhiggye az olvasó, hogy ezek egy férfi gondolatai. Ilyen helyzetekre javaslom a közeli E/3 bevetését, ebben a nézőpontban szerintem könnyebb.
Alapvetően nem rossz blog ez, de még kiforratlan, ezzel nem nyernéd meg az Aranymosást. (Megakadt a szemem a kérdezz-felelek típusú bejegyzésed egyik pontján, és én azt javaslom, csiszolj a stílusodon, írj meg még néhány blogot, és ezek után, ha rátaláltál az egyéni stílusodra, egy másik történettel indulj majd. Persze az első befejezett regény nagy mérföldkő, de el kell engedni; szinte sosem ez lesz egy író első kiadott könyve.)
A karakterekre direkt nem tértem ki, mert úgy érzem, az első öt és az utolsó négy fejezet alapján nem tudtam megismerni őket, elsőre úgy tűnik, a főbb szereplőket mind kidolgoztad, de nem szeretnék esetlegesen hamis következtetést levonni úgy, hogy nem látom át az egészet. Ez egy első benyomás (akar lenni), nem egy mindent magába foglaló kritika.

Összesen: 5/3,5
A négy pontot nem tudtam megadni, mert döcögősen indult, de a blog legvége már határozottan megérdemelné.

#4. Három szó, amivel jellemezném a blogodat: gimis, hétköznapi, romantikus (Kezdek kifogyni a kreativitásból. Valakinek van eladó? :D)

#5. Javaslatok összegzése:

  • Gyakorlás. Pont.
  • Próbálj ki több stílust, nézőpontot, műfajt!
  • A többi apróbb javaslatot a szövegben rejtettem el, szerintem sok van belőlük, ezért nem akartam újra leírni őket. :D

Pontszám: 10/8
Még engem is meglep, hogy egy gimis blogra - ami alapvetően nagyon nem az én műfajom - nyolc pontot tudtam adni, szóval gratulálok.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon köszönöm, hogy ezt mind leírtad nekem.
    Nem akarok kifogásokat keresni, ha így érzed, hát így érzed. A legutóbbi különkiadásnál én is nagyon úgy éreztem, hogy egy hónapnyi kihagyás, na az nagyon meglátszott, de igyekszem újra visszaesni az írásba, ezután a kis Nagy Ádámos novellácska után.
    Az eleje... Hát igen. Az le is szeretném tagadni, de hát akkor nem lenne kerek a sztori :D Így ezt nem tudom... De a két évad között szeretném újraírni, vagyis inkább hozzátoldani pár dolgot, egyben átnézni az elgépeléseket.
    Nem, én sem hiszem, hogy egyszer az Aranymosáson kötne ki a dolog. Egyrészt, mert nem lenne elég önbizalmam elküldeni a kéziratot, sőt, még ezerszer átnézném előtte, szóval ha 100 évig is élnék, akkor se kerülne el a KMK-hoz.
    Köszönöm azért a dicséretet, és igyekszem megfogadni a tanácsaidat! :)

    További szép estét! :)

    VálaszTörlés